A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. április 19., hétfő

Szülinapra

Melinda ma töltötte be. Ma már ő is annyi, amennyi.... én.
Nem azért nem írom ide, hogy mennyi mert titok, hanem azért mert akit érdekel az tudja vagy könnyeden megtudhatja, akit nem annak minek, amúgy meg nem számít. Az számít, ahány évet eltöltöttünk egymás mellett, jóban s rosszban. A rosszra nem szabad emlékezni, tehát csak jóban. Felnőtt, kitanult a két gyerek, hivatást választottak megtalálták az utat amin haladnak, csak büszkék lehetünk rájuk. Nem foglalkozást, nem elfoglaltságot, hanem hivatást! Megvan bennük az a plusz, ami képessé teszi őket arra, hogy ne csak egy szakmát űzzenek mesterien, hanem egy hivatást képviseljenek és valljanak magukénak. Erre méltán lehetünk büszkék, mert együtt értünk el idáig. Együtt, négyen! Szülőként volt, mikor hibáztunk, de úgy hiszem nem vétettünk. Melindára sokáig nagy teher hárult, míg engem elvont a hivatás. Eleinte nagyon sokat, volt év mikor mindent összeadva 180 napot töltöttem távol a 365-ből és akkor az egyesztendős sorkatonai időt nem is említettem. Az volt a kezdet, utána már csak jobb jöhetett és jött is. Ő azonban mindvégig helytállt helyettem is! Meg sem kisérlem mindezt megköszönni, mert a sima köszönöm csak szimbolikus. Ehhez a családhoz, a gyerekekhez, hozzám, a sikereinkhez Ő kellett. Ő és nem más. Nélküle semmi nem így lett volna!

4 megjegyzés:

  1. Józsefné Meggyes2010. április 19. 14:09

    Köszönöm szépen!
    Ketten kellettünk hozzá!
    Nekem is voltak nehéz éveim s nélküled én sem tudtam volna helytállni, sem a munkában sem a családban, ehhez mi kellettünk!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Nektek mindazt, amit értem, értünk tettetek. Szavakkal valóban nem lehet kifejezni mindazt a hálát, amit mindketten megérdemeltek! Édeanyámnak pedig nagyon sok szép, egészséges és boldog születésnapot kívánok! Remélem szépen telt a napod!

    VálaszTörlés
  3. Kóbor Tiborné Márti2010. április 19. 20:37

    Melinda! Nagyon sok boldog születésnapot kívánok! Igen, valóban az "ilyen éveket" hivatásos feleségeként nem volt egy túl egyszerű dolog, átélni, megélni,de ahogy én látom, és tudom, a közös küzdés,/gyerekek sikeres élete)elérte a célját.
    Kívánok még számtalan ilyen boldog születésnapot! Márti

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük a vallomásodat! Isten éltessen benneteket sokáig! Maminak boldog születésnapot kívánok! Hálás köszönet mindenért! Büszke vagyok hogy ilyen fantasztikus családom van.

    VálaszTörlés