A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (394) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. május 7., péntek

A bújkáló

Zsöminek a csütörtök kisebb pánikkal indult, a vadászgépek miatt. Nagyon tud rettegni a dörgésben, ezért elhalasztottam az indulást, a lakásban nagyobb biztonságban érzi magát.
Egy kevés még vissza volt a légiharcból, mikor kiértünk a tóra, bújt a csónak aljára, mig el nem csendesedett az égbolt. Nekem zene volt füleimnek, végre újra hallani a vasmadarakat, pláne látni is mikor áthúznak a légtéren! Zsömi szegényem nem szereti az efféle zajos "népséget". Vigasztalásként elindultam a hattyúvár felé és milyen jól tettem! A nagy szél keltette zajok elnyomhatták az általunk keltett zörejeket, mert sikerült lencse elé cserkészni az én hőn vágyott bokorlakómat! Végre nála is bejött a taktika, bevált a siklás! Ott ül a lehajló száraz ágon. Igaza lett Melindának, Ő már múltkor hangoztatta, valami törpegém féleség lehet. De melyik? Végül is nem vagyok és nem is akarok én ornitológus lenni, nekem ennyi elég. Örülök, hogy kicsit túljártam az eszén és "levadásztam". Odébb megugrott a nádból valami nagytestű állat, látni nem láttam, csak a haladása irányát, meg hallottam a csörtetést, csobogást. Szomjas őznek vélem, mert Bambi népéből laknak az arborétum területén. Zsömi is felélénkült a zajra, erősen figyelte a nádat, gondolom látni nem látott semmit, csak érzett meg hallott. Nekem a szemem jobb, neki meg az orra és a füle.
Feleveztem a hattyúvár fölé és a széllel "vitorláztunk" le hozzájuk. Olyankor én vagyok a vitorla, felállok és tol a szél a csónakkal együtt, a vízben tartott lapátokkal néha korrigálok és miközben csendben utazunk, tudok pergetni, meg nézelődni. Mikor a műcsali vizet ér és elkezdem becsévélni a zsinórt, akkor már csak a szemem sarkából figyelek rá, a víz alá amúgy sem látok a  kapást úgy is érezni kell. A szemem sarkából észlelem a mellé ment rávágást, amúgy a környéket figyelem, fényképező előkészítve, kézközelben. Nekem bevált ez a módszer. A Királyi pár odahaza volt, Hercegem most is a fészket igazgatta, már jó széles bejáratot csinált. Ezt amúgy nem értem, mert így egy irányból megszünt a fészek takarása, sokkal szélesebb nyitást biztosított mint egy éve. Végül is Ő a tulaj, biztosan tudja mit miért csinál? Megnéztem, áll még a régi fészek is, csak már majdnem teljesen benőtte a nád, belátás sincs már rá, tudni kell hol van. Birkózni kellett az erős széllel ami még itt az ágban forog is, így néha nagyon közel kerültünk, meg emiatt közben többet kellett mozogtam, főleg az evezőkért. Meg is kaptuk a nemtetszést, ránk sziszegtek néha. Gyorsan exponáltam egy sorozatot, amúgy lényegi változás nem történt náluk, inkább eljüttünk, mert bár ellenséges nem volt egyik madár sem, azért zaklatni nem akarom a tojásokat melengető Királynőt. Ez a tizedik látogatásom csak afféle ellenőrző célt szolgált, rendben van-e minden? Rendben! Lefelé úgy jöttünk, mint a csiga a kútból. Felmászik szegényem egy darabig, majd visszacsúszik. Minket is hol lefelé fújt a szél, hol meg felfelé. Állandóan változott az iránya, így jó alaposan megpergettem egy szakaszt. Tán még most is le s fel utazgatnánk a széllel, ha el nem unom. Nos oké, nem unom, de nem is lakhatok odakint!

4 megjegyzés:

  1. Ismét kitettél magadért Józsi! Ha ezt a "pipit" úgy hívják, hogy törpegém, akkor mi a Jackel már másik nevet is adtunk neki. Elneveztük fojtogatómadárnak. A történet elég régen, talán 5-6 éve történt. Mi is a Desedán, a Füredi szőlőhegy alatti résszel szemben a félsziget egyik nádasánál csónakból pontyoztunk. Az úszók nem mozdultak, tehát mi is mozdulatlanok voltunk. Egyszer csak leszállt szemben velünk a nád közti kis földnyelvre ez a fajtájú reppentyű, csőrében egy rugdalodzó pocokkal. Nem volt tőlünk 10 méterre sem.
    Vártuk a fejleményeket, ezért pisszenés nélkül (ami, ha valaki ismeri a Szőke Jack képességeit, igencsak csodálatra méltó) ültünk a csónakban. A madár velünk mit sem törődve elkezdte a pockot a vízbe tumkolni. Pár másodpercig a vízben tartotta, aztán megnézte rugdal-e még? Ezt eljátszotta 4-szer, 5-ször és amikor szerencsétlen rágcsáló már nem adott életjelet, beforgatta irányba, és lenyelte. Aztán mint aki jól végezte dolgát megtörölte a csőrét a nádon, és elrepült.
    A látvány annyira furcsa volt, hogy ezt követően percekig nem tudtunk felocsudni a meglepetéstől. Ekkor (mivel mi sem tudtuk, hogy mi a "típusa") kapta tőlünk a "fojtogatómadár" nevet.

    VálaszTörlés
  2. Elképesztően jó sztori! Fantasztikus látvány lehetett! Mi sem bizonyítja jobban, mint a szinte hihetetlen történés: Szőkének elállt a szava! Kár, hogy nem volt veletek "kamera," de ez mit sem von le a történet értékéből! Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszenek a "Tüskevár" hangulatú leírásaid!
    (Remélem nem sértő számodra a hasonlat, és amiért az említett remekműnek a hatása elevenedik fel bennem az olvasáskor)
    Nagyon jól írsz. Természetfilmként peregek le előttem soraid.

    VálaszTörlés
  4. Dehogy sértő! Sőt! Felér egy kitüntetéssel, vagy inkább az is. Nagyon köszönöm Neked!

    VálaszTörlés