A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (393) Deseda (355) Gombák (218) Horgászat (200) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2010. június 17., csütörtök

Pokoli vihar

Nagyon meleg volt. Szinte füllesztő. A napsugarak kíméletlenül perzselték a sík alföldi tájat. Megszenvedte a föld, növény, állat, ember egyaránt.

Hetek óta nem jött az enyhet adó égi áldás. A csatorna partján üldögélő férfi tetőtöl talpig beöltözve, hosszú nadrággal, leengedett ujjú inggel és fejfedővel védekezik a merőlegesen beeső napsugarak ellen. Mellette horgászbot, tekintete a vízen. Előrehejolva megragad egy a vízbe futó zsinórt és maga felé húzva, literes csatos üveget emel ki a csatorna vízéből. Megtörli, iszik, majd csobbanás nélkül visszaereszti a hűs mélységbe. Utána feláll, kutató tekintettel -szinte gyanakvón- fürkészi a tájat, először a túlparton kezdődő síkot, majd jobbra s balra tekintve. Csak hátra nem néz! Ameddig ellát, mindenütt a lapos vidék, megtörve néhol erdősávokkal, kisebb emelkedőkkel. Művelt és parlagon hagyott földeket választanak el a sávok. Szabályosan izzik a levegő, torzítva a látást a róna felett. Szél sem rezdíti a vibrálást, akadálytalan halad egy elmosódott traktor képe a horizont felett nem sokkal. Madarak éneke hallatszik át a tücskök zajos ciripelésén, a túlparti nádszegélyben rikolt egy fácán. Ragadozó madár köröz égi magányában, lesi a prédát. A szöcskék, sáskák hőségtől elnehezülten bújnak a fűcsomók hüvösébe, csak közéjük tapodva ugranak odébb. A szikesen egy lyukból, hatalmas majd kávéscsésze nagyságú pók mászik elő. Tesz pár tétova lépést, azután inkább visszabújik. Tarantula. A békák is hallatják hangjukat, először páran "beszélgetnek," majd rázendítenek csapatostul.
A férfi rágyújt és leülni készül, mikor észreveszi a távoli lucernásban legelésző őzeket. Figyelni kezdi őket. Hirtelen az őzcsapat felkapja a fejét, kis ideig merőn néznek felé, majd elfordulnak és elinalnak az erdős irányába. Nézi a futásukat, miközben teljes lesz körötte a csend. Mintha karmester intene, egycsapásra hallgat el a természet minden élőlénye. Az ég magasából meredek szögben, egyre gyorsulva zuhan a távoli horizont felé az addig köreit szaporító ragadozó. Pár pillanat csak, míg reagál a változásra és gyorsan hátrafordul. Háta mögött félelmetes a látvány! A távoli horizont alól egyre csak szaporodva, tülekednek egymásra a fekete fellegek. Állandóan változó sötét alakzatok törnek egymásra és jutnak látszólag egyre magasabbra, miközben egyre közelebb. Villámok tucatjai világítanak alá, szakítják szét a sötét tömeget. Már a morajlás is hallatszik, bár még csendesen. A fekete fal alatt, világosabb, alacsonyabban szálló, tépett felhőcafatok vágtatnak pokoli sebességgel. Kis ideig lenyűgözi a látvány, majd előrelendül és futni kezd a sátra felé. Mindent belead! Szikár, nem visz sok terhet a lába és edzésben is van. Mégis késve ér! Először a szél hüvösét érzi meg, majd a vihar mint a marokra fogott ütleggel, úgy vág végig rajta esőkorbácsával. Fejjel előre zuhan be, löki a száz kilóméter feletti szél a sátorba. A bejáratot nincs idő behúzni, kap a merevítővas után és nehezedik rá. Rövid ideig tart a közdelem, a szél pillanatok alatt szaggatja fel körben a ponyvát, tépi a kötelet vagy húzza ki a cöveket. A feltépett sátorral együtt megpörgeti őt is a levegőben, majd vágja földhöz, a ponyvát pedig elragadja. Akkor már úszik minden a vízben, méterekre látni csupán a folyamatosan zuhogó, kavargó esőben. Gyorsan hasra fordulva, a széllel szembe helyezkedik és csúszik egy  magasabb fűhalomig. Mögé rejti a fejét.
Nem sokáig kell tűrnie, amilyen gyorsan  és hirtelen jött, úgy lett vége.

Az egész tombolás volt talán tíz perc és ahogy elcsendesedett, kis idő múltán már a nap is sütött. Körül, minden viselte a vihar nyomát! A mélyedésekben megállt a víz, a nád lefeküdt, egy magányosan álló fa derékban megtört. Lombkoronája tépedten feküdt a földön. A férfi már állt, a vihar után nézett, figyelte a távolodó tombolást. Tőle néhány száz méterre a csatorna kanyarulatában, nádra akadva "virított" a sátor. Lassan újra megszólalt a rónaság. Egyre több és több hang csatlakozott. A szomjas föld mohón elnyelte a vizet, versenyre kelve a nap erejével. A vész elmúltával felüdült a természet. Pár nap és már csak a fa emlékeztetett a történtekre, néhány év, vagy egy tized  és az sem. Csak a férfi!

3 megjegyzés:

  1. Régen jártam erre... és ez az elképesztően jó írás fogadott! Könnyű volt magam előtt látnom mindent. Grat!

    VálaszTörlés
  2. Tényleg rég és mindjárt dicsérsz!
    Üdv. néked és köszönet érte!

    VálaszTörlés
  3. Amikor olvastam a fenti írásodat, balkezem hüvelykujja önkéntelenül északi vertikális irányba mutatott.

    VálaszTörlés