Bőrig ...

Hagytam az éberségem elszunyókálni és meg is lett az eredménye. A nyílt vízen kapott el a felhőszakadás és bőrig áztam. No meg Zsömi is. Elmesélem.
Már mikor kiértünk felhős volt körbe mindenütt, de ez még nem volt szokatlan, hisz így volt az előző napon is.
Felettünk szakadozott volt a felhőréteg, helyenként még az ég kékje is kilátszott. Kemény északnyugati szél fújt alig bírtam stabilan rögzíteni a csónakot. Mindegyre fellazította a köteleket, ahogy tolta a csónaktestet és elhúzta a fenéken a horgonyokat. Azért csak beálltam és bevetettem az úszókat a nádfal elé a sűrű hínáros szélére. Ott láttam amurokat mozogni előző napon és ott jött két szép ponty is. Figyeltem az úszókat, de azért az eget is. Vízszinten tombolt a szél, körben fent mindenütt sötét fellegek, csak közvetlen felettünk volt szakadozott. Nem is látszottak a felhők mozdulni és semmit sem változott a kép még egy óra elteltével sem. Közben Melinda rám telefonált, hogy Szárszón szakad az eső. No meg aggódott kicsit miattunk. Megnyugtattam. Még majd egy óra eltelt égi változás nélkül -az amurok viszont megjelentek-, így aztán éberségem szép lassan, csendesen elszunnyadt és az úszókra koncentráltam.

Észrevettem ugyan, hogy a szél ereje nagyon lecsökkent, de az éberség szundikált tovább, még akkor is mikor nagyon aprón elkezdett szemetelni. Szinte permet volt csak és felettünk még szakadozottabb volt mint előtte. Aztán egyszer csak zutty! Mintha kibillentett dézsa alá ültünk volna be.
Az ilyen eső ellen nincs védelem. Legfeljebb a búvárruha. Mire csak egyik botot beszedtem, már éreztem a bőrömön is a vizet mindenütt. Még vissza volt a másik bot, meg a kijutás. Közben még fokozódott a zuhé! Kis túlzással annyi lett a víz felül is, mint a csónak alatt. Akár ki is szállhattam volna tolni az evezés helyett.
Leginkább attól tartottam, hogy ekkora vizet már az erdő lombja sem képes megfogni és ha nagyon felázik a horhós, akkor kemény lesz a kijutás.

Az utolsó másodpercben indultunk. Még fogtak annyit a gumik a horhó előtti sík terepen, hogy sikerült sebességre szert tenni és vitt felfelé a lendület csúszva, farolva. Az "erő is velem volt". No meg a motortérben. Épp átértem a kritikus ponton -egy meredekebb részen- mikor .... alig hittem a szememnek! Folyt a víz szembe velem a horhós alján! Szerencsére már a lankásabb részen voltam és újra gyorsult a kocsi, így a hömpölygő víz már nem tudott megállítani a tetőig. Fent a tetőn már elcsúszkáltam a fák mentén és az erdő másik oldalán meg lecsorogtam a vízzel együtt. Szó szerint!
Bele a kerékcsapába a kocsit és se fék, se kormány -mert hatástalan, sőt csak bajt okozhat egy rossz mozdulat- és vitt lefelé a kocsi súlya, amin kicsit lassított a motorfék. Legalul még kanyarodik is kicsit az út, ott sikerült kimanőverezni egy "szembejövő" akácot ...és kész.

Hittem én! Alig éreztem a gumik alatt aszfaltot, visszatért a szél újult erővel és ha lehet még jobban esett, vagy csak hordta és úgy tűnt. Megdolgozták az ablaktörlők az árukat míg beértem a városba. Közben "filóztam".
Az történhetett, hogy bár a vízen gyengült a szél, a magasabb légkörben viszont megerősödött és esetleg irányt is változtatott. Fölénk sodort egy felhőzónát. No és szunyókált az éberség!
.