A Kaposvár-Fonyód közt húzódó sínpáron közlekedő szerelvényt kaptam le. Épp Fonyódra tart a járat. Onnét nézve, hol a fotózás pillanatában álltam, onnét szép! A csúnya dolgokba én nem avatkoznék, de egy biztos. Most már hiányozna az életemből, ha nem látnék ezen a vonalon vonatot. Másfelé is hiányzik ókor, mint ahogy hiányzik a gőzös is. Hozzá tartozott, tartozik az életemhez. Volt, van és kell legyen.
Kedves druszámnak ajánlom ezt a felvételt -a "Nem mondhatom el senkinek..." blog hosszú ideje hallgató szerkesztőjének.
Hátha kicsit jobb kedvre derül tőle és visszatér az önkéntes száműzetésből.
Messziről minden távolnak látszik. Email megy. Köszönőm a bejegyzést. Minden optimistának üzenem, hogy az emberiség ennek a szemléletnek köszönheti létét. Csak így tovább, mert minden rosszban van valami jó.
VálaszTörlésegyezem az előttem szólóval, vagyis íróval, hogy minden rosszban van valami jó
VálaszTörlésNekem is van pár felvételem Komjáti felé a Bódva völgyében. Nufi kattogtatott a kocsiból, mert kértem, és ahol a vasút jó távol van, - pl. Szendrő táján - kisvasútnak tűnik.
VálaszTörlésValaha - 1968-69 - környékén még gőzössel mentünk. Nagymamának személyzeti jegye volt, én meg féljeggyel utaztam. Azóta nem ültem vonatra. Illetve arrafelé nem. Vagy autó, vagy bicaj.
Talán ezévben már kipróbálom a Simsont. Legyen motoros élményem is.