Nagyon okos madár szerintem, mert azonnal átlátta hogy abban a pozícióban semmi veszélyt nem jelentünk rá. Ezért aztán olyan közel engedett bennünket csorogni, amilyen közel még soha nem voltam a természetben élő varjúhoz.
A városi az más, az már megszokta az embert. Jó darabig csak nézegetett bennünket az oszlopáról és időnként tátogott egyet, de hangtalan. Melinda már azt hitte beteg.
Mi meg egyre közelebb csúsztunk a vízen s közben fotóztam. Közben párszor tornáztatta az állkapcsát meg a csőrét. Akkor már én is arra gyanakodtam, tán benyelt valamit. A partnak kormányoztam s mikor a csónak fara elérte azt, lustán a levegőbe rúgta magát és ellibbent a víz fölé.
Szépen szárnyalt, mint egy egészséges és ép madár. A gyanú nem igazolódott, a probléma megoldódott.
.
Néha nagyon közel enged egy-egy madár magához. Furcsák, máskor olyan logikusan viselkednek. Talány. Szedtem a cseresznyét, elértem volna olyan közel eszegetett egy rigó.
VálaszTörlésKár!Kár lett volna érte...
VálaszTörlésNem tűntetek veszélyesnek :) Ezt szerintem bóknak lehet tekinteni egy varjútól.
VálaszTörlésJók lettek a fotók :)
Tudod, hogy 2009-ben az év madara volt a kék vércsével együtt? Én is szeretem nézni őket, ha engedik!
VálaszTörlésNagyon jó lett a fotó és tényleg közel voltatok:)
VálaszTörlésEgy kis off, mert nem találtam e-mail címet...
VálaszTörlésA blogomon járva megemlítetted, hogy szereted a mángoldot. Nos, nálunk rengeteg van és szívesen adnék ajándékba. Ha érdekel, akkor a többit e-mailben megbeszélhetjük: dejofozni@gmail.com
Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. Asztmának hívták, bár ma már más a véleményem. Mindegy. A varjak télen meglepték a játszóteret, és bámultam az ablakból.
VálaszTörlésPl. ott fedeztem fel, hogy ugyanúgy landolnak, mint a repülőgép.
Vagy fordítva? :-)
- Nagyon szeretem ezeket a közeli találkozásokat. :)
VálaszTörlés- Kááár bizony! :)
- Annak is veszem. Nem csak tőlük, mindig, ha ilyen közelségbe enged egy vadon élő. Egyáltalán, ők élnek vadon, avagy mi? :)
- Ezt nem tudtam. Köszönöm! :)
- Igyekeztünk, Köszönet! :)
- Köszönöm szépen! Nálam nem fér el az erkélyen, de megbeszélem Józsi fiamékkal.
- Nálunk Józsi fiam küzdött gyerekkori asztmával, de kinőtte szerencsére. Én simán hányós voltam csecsemőkét. Nem maradt meg bennem egy ideig az anyatej. Az akkori tudomány kezdett lemondani rólam. Szerencsémre -másokéra nem tudom- édesanyám nem. :) Szép a röptük valóban.
Hidd el a madarak megérzik, ki az, aki szeretettel fordul feléjük.
VálaszTörlésGyönyörű fotók:)
Szerintem is így van. Elképesztő belső érzékelő működik bennük. De nem csak a madarakban. Majd még mesélek hasonlókat. :)
VálaszTörlés