Meli fényképez 2.

Ez a felvétel is még 2008 októberi.
Az ötödik ujja akadt bele valamibe fékevesztett hancúrozása közben.
Anno a farkaskarmokat -orvosa javallatára- leszedettük, de most az ötödik ujj útban volt.
Csúnyán felszakadt, vérzett és fájlalta. Még a tóparton megkapta a "szakápolói" ellátást, amit azzal egészített ki, hogy hazáig leszedte a kötést és fogával leoperálta a felszakadt ujj körmét. Azóta sem nőtt ki és már nem is fog. Vagy két napig hordta a képen látható kötést, mígnem megszabadítottam tőle. Hősiesen viselte szegényem ezt is.

Ez is 2008-as kép. de ilyen akár naponta készülhetne. Különösen kedveli a papucsomat, a cipőimet érdekesképp nem. Mikor kibújok belőlük, birtokba veszi, kicsit megnyalogatja a belsejét és utána ráheveredik. Először arra gondoltam -elszörnyedve- hogy mint afféle ragadozó, minden dögszaghoz hozzádörgölődzik. De csak nem ennyire büdös a lábam! Biztosan nem, mert részint már valaki szóvá tette volna, másrészt akkor a cipőim is kellenének neki. De sem azok, sem a szandálok nem érdeklik. Csak a papucsok. Örök rejtély marad.

Ez meg 2009 januári. Természetesen a Deseda tavon, annak is a jegén készült. Nagy területeket szoktunk bejárni a befagyott tavon. Zsömi is nagyon élvezi, szeret is mászkálni a síkos felületen. Azért sokszor küldöm a partra, nehogy megfagyjanak a talppárnái, vagy elkoptassa az érdes jég. Olyankor mi a part menti jégen fojtatjuk az utat őkelme pedig a parton rohangászik. Jó szokása szerint előrerohan kicsit -felderít- majd visszaüget. Soha nem megy túl messzire és állandóan nézeget visszafelé, nehogy véletlen kikerüljünk a látómezejéből.