Muszáj volt lefényképeztetni, mert rég fogtan ennyire gyönyörű példányt.
Azok a tűzpiros úszók!
Nem mintha nem lenne -gondolom van-, csak már rég nem keszegeztem. Ez az aprócska hal, nekiment a három szem csemege kukoricával tűzött méretes pontyozó horognak. Úgy vitte el az úszót, mint egy "felnőtt". Vehemens kis jószág. Természetesen visszaküldtem nőni.
Viszont eszembe juttatta a keszegezést. No meg a "ropi" keszeget. De rég is ettem! Pedig nagyon ízletes. Igaz, kicsit macerás a sok kishal megtisztítása, de később a gasztronómiai élmény feledteti a nyűgöt.
Szerét ejtem és nekiülök egyszer. Emiatt is, no meg a saját készítésű ruszli miatt is. Évek óta nem készítettem azt sem, mert csak én eszem. Nagy úr a lustaság. Pedig az is ízletes és a megkészítése sem túl bonyolult.
Ha meg lesz a rávaló, megkészítem és lejegyzem, le is fotózom.
Adós vagyok még a tó körbe evezésével is, de kissé "megcsúsztam" a dolgokkal, most meg már irgalmatlan tud lenni a hőség.
Azt hiszem kitolom az ősz elejére a nagy evezést. De meg lesz!
Legalább majd pergetni is érdemes lesz közben.
Szép hal! :) Milyen kis falánk :D
VálaszTörlésKöszönöm az élményt, és az új ismereteket! :)
Várom a receptet!
VálaszTörlésMár írásod elolvasása előtt tudtam, hogy ez a hal még lubickolhat a vízbe:)
VálaszTörlésNagyon édes, én inkább csak nézegetném:)
Szép képed, régi szép emléket idézett fel bennem, valamikor régen sokat keszegeztem a Duna-Tisza-Duna csatornán, köszönöm az élményt:)
VálaszTörlésNem horgász lévén, nekem laikus kételyeim merülnek fel a hal visszaengedésével kapcsolatban. Van-e, illetve volt-e arra precíz vizsgálat, hogy a hal a horog által okozott sérülés miatt, illetve a kifogás stresszhatása később nem az életébe kerül?
VálaszTörlésNem igaz, mert én is szoktam belőle enni, nem emlékszel Api? Régen rengeteg pirosszárnyút fogtunk :)
VálaszTörlés- Én köszönöm a látogatást. :)
VálaszTörlés- Ok. Augusztus környékén. Addig nem sokat leszek a vízen.
- Én is így voltam vele. Túl szép a szemnek, ezért aztán élnie kell. :)
- Még nekiállhatsz újra a keszegezésnek. Van mindenütt. :)
- Volt. Vannak nagyon érzékeny halak, mint a süllő. Közülük sok elpusztul, ha nagy a sérülése. viszont a méretkorlát miatt vissza kell tenni. A csuka viszont elképesztően szívós. Nagyjából egy hét alatt még a benyelt acél műcsalit is elmarja a gyomornedve és teljesen regenerálódik. A kitenyésztett ponty kicsit kényesebb a sérülésekre, vigyázni kell a bőrét védő nyálkára. Ezért használnak a nagy pontyokhoz felfújható matracot. A tű helyét meg fertőtlenítik a sporik visszaengedés előtt. Értelemszerűen a lehető leghamarabb engedjük vissza a halat és kíméletesen. Nem dobni! Én behelyezem a vízbe, tartom míg magához tér és szépen kiúszik a kezeim közül. A legtöbb nyugodtan libben el, túl an már a sokkon. Legszívósabb az angolna talán. Akváriumi kísérlettel bizonyították, hogy a fej mögött háromnegyedig átvágott gerincoszlop sérülésből is felépült. A stresszt biztosan kiheverik. A kíméletlen bánásmód miatti felületi sérülések fertőződhetnek el később. Egy vérbeli horgász kíméli a halat.
- Szoktál persze. Emlékszem!
Én a ruszlira írtam, hogy egyedül fogyasztom. :)
Köszönöm a megnyugtató tájékoztatást.
VálaszTörlésIgazán nagyon szívesen! Máskor is. :))
VálaszTörlés