Nem tudom megválaszolni.
A medveforma eléggé csapzottnak és viseltesnek tűnt, de lehet csak vedlett.
A fekete elég jó kondiban volt.
Megleptek bennünket egy kicsit.
Kora reggel ballagtunk le Zsömivel és ő szokása szerint tartotta a tíz méter előnyét. A sarokra érve hirtelen megállt és támadó állást vett fel. Nem láttam miért, csak sejtettem. Szerencsére szót fogadott és veszteg maradt. Meglepődtem mikor odaértem. Két ismeretlen eb és az egyik "túlméretes". Egyáltalán nem nyugtatott meg a látvány, mert felénk szaporázták a lépést. Elő az ősrégi taktikával! Zsömit kitérésre utasítottam és meg is fogadta, én meg határozott hangú parancsszavak kíséretében az "idegenek" felé lendültem. Meglepte őket a lerohanás, így aztán meghátráltak. Első körben nyertünk. Csakhogy a nyomunkba szegődtek és sem a kiállásuk, sem a tekintetük nem adott bizakodásra okot. Még kétszer kellett nekik fordulnom és nem hátráltak meg végleg, csak kitértek, megálltak, majd kicsit figyeltek és utána újra elkezdtek közelebb sunnyogni. Közben érkezett ugyan két kutyasétáltató is, de nem növelték sokáig a létszámot. Elmenekültek.
Végre a csapzott felszedett valami új szagot és míg azon kocogott nem figyelt ránk. Mi pedig ezalatt biztonságos távolságra kerültünk.
Azóta nem láttam őket.
Nem igazán szeretem ha egy kutya az utcán bóklászik. Lehet, hogy csak elkeveredett otthonról, de akár egy kis bárányka.
VálaszTörlésMondjuk a mi utcánk csupa harci kutya és egyéb teremtmény. Egyik se szívlelendő.
Rossz emlékeim vannak a kóbor kutyákról!A Lányomat megkapta egy "csapzott",még az volt a szerencse ,hogy télikabátban volt,így csak az szakadt ki!Szerencsésen megúsztátok!Köszönöm:Ujváriné
VálaszTörlésA képen a csapzott olyan kis jámbornak tűnik, a fekete viszont a felbujtó!
VálaszTörlésSzerencsésen fejeződött be a kaland :) Ennek örülök :)
Nekem kutyatámadás, álmaimban szokott előfordulni ezért is rettenek össze, ha hasonlókkal találkozunk az utcán...
VálaszTörlésHiába szeretem az állatokat, egyfajta bizalmatlanság, félelem hatása alá kerülök.
Örülök, hogy Zsömi is bölcsen, okosan viselkedett, és nem kezdett el "keménykedni" az útonállókkal!
:)
Ügyesen megoldottad a helyzetet.A gazdi első feladata a saját kutyájának megfogása vagy megállítása.(Hiszen öt akarjuk megvédeni.)
VálaszTörlésA második feladat nyugodtan, de határozott hangon távozásra felszólítani az idegen kutyákat.Korábban kezdő kutyatartóként még én is a nyúlcipőt választottam.(Volt, hogy nem vált be.)Nem mindig a támadás a céljuk, van hogy élelmet várnak, azért állítanak utánunk.
Jaj! Rettegek a kóbor kutyáktól! Ezért nem merem a lányaimat egyedül hazaengedni a suliból. Nagyon jó, hogy a kutyád hallgatott rád. De te nem tartod pórázon, ha sétálsz vele?
VálaszTörlésÜdv,
Szilvi-Szitya
Azért majd számolj be róla, hogy visszatérnek-e vagy csak egyszeri találka volt?
VálaszTörlésMinden kóbor állat mögött ott van az emberi felelőtlenség.Mifelénk nagyon sok a gazdátlan,szerencsétlen,éhező állat,főleg kutya.Megoldást nem találtak még rá,mert ha összegyűjtik és elaltatják akkor az állatvédők szisszennek fel,évekig etetni az állatmenhelyeknek nincs kapacitásuk,így marad a szaporodó kutyacsorda.Az embereket kellene ránevelni,hogy felelős állattartók legyenek,és ne dobják az utcára a "feleslegüket"Ahogyan látom a dolgokat az még nagyon messze van.Sajnos.
VálaszTörlés- Ezzel én is így vagyok, én sem szeretem.
VálaszTörlés- Én is tartok tőlük, sajnos egyre több van.
- Lehet csak így tűnt? Köszönöm. :)
- Nagyon szépen köszönöm. Sajnos van már kis "rutinom".
- Egyáltalán nem csodálkozom, hogy félted őket. Sajnos egyre több van és falkába verődve már nagyon veszélyesek.
Rendszerint pórázon tartom, vannak kivételezett helyek. Ilyen a lakásunk környéke is, mert pár lépésnyire van a futtató és a mező, ezért nagyon sokan szabadon engedik a kutyát. Zsömi ha pórázon van sokkal ingerlékenyebb. Azért lehet, mert mozgásában korlátozott és fél kicsit hogy nem bír kitérni, menekülni. Szabadon elkerüli a többi kutyát, hívásra azonnal visszatér, vagy parancsra kitér. Ezen a részen így kezelhetőbbek a konfliktusok. Volt már kemény "balhénk" hirtelen támadás miatt, mikor is lecsatolni már nem volt idő s így nem menekülhetett szegény.
- Azóta nem láttam őket, de ez egyelőre semmit nem jelent. Ha előkerülnek tudósítok. :)
Szia Monik! Felénk is egyre több van. Hozzájárul most már az is, hogy tőlünk annyira nem is távol van egy menhely, ami megtelt. A menhely lelkes üzemeltetői a befogadni már nem tudott kutyáknak is juttatnak időnként élelmet. Így aztán elég sok kutyus él a környékükön és a környező erdőben. Viszont ókor elcsatangolnak és képesek elég nagy területet bejárni. Lehet, ez a kettő is onnét jött.
VálaszTörlésEzek vagyunk mi emberek.
VálaszTörlésMert minden a miénk. A könnyebb járásért leaszfaltozzuk, ott már nem nő fű, nincs rágcsáló, amit felfalhat a ragadozó. Irtunk mindent, ami természetes a kényelmünkért. Aztán gyámságunk alá veszünk olyan állatokat, amelyek önálló életre is képesek. Utána pedig veszélyforrásnak érezzük.
Ez a kiszorítósdi azonnal valós élménnyé válik, mihelyt ők is saját életmódjuknak megfelelő környezetbe csöppennek.
Amikor katona voltam, és nem engedtek haza, akkor a bezártság ellen kikéreckedtem futni az erdőbe. Lillafüreden, elég tiszta levegőben hol a Hámori tavat futottam körbe, hol egész a Csanyikig lekocogtam. Igazából jobban éreztem magam tőle, mint minden más tevékenységtől.
Aztán egyik alkalommal a kisvasút alagútja környékén kisebb kutyafalka indult utánam.
Az én reakcióm is a szembefordulás volt, de a buszmegállóban állók is rásegítettek kiabálással.
Ekkor szembesültem azzal először, hogy nem biztos, hogy nekem jár az a szabadság, hogy a természetben futhatok.
Azóta - is - a legfontosabb közlekedési eszközöm a bringa. Gyors, és fémből van. Akár védekező fegyverré is alakulhat.
Voltak még nekem is hasonló élményeim a természet "lágy" ölén. Majd megírogatom apránként, mikor eszembe jut. Sajnos teljesen igazad van.
VálaszTörlés