Pisztricgomba

Tavaly is májusban fényképeztem le ezt a szép termetes gombát és ugyanitt. Az akkori példány elérte az ötven centit és én "letaplóztam". Megnézheti, ki kíváncsi rá "Tapló", "Ismét nagy taplók" és a "Nagyok" cím alatt.
Pedig nem tapló, csak taplószerű telepekben él.
Ehető gomba, de csak fiatalon. Fiatal korában kellemes az illata, lisztre emlékeztető, de idősen már inkább szagos. Húsa szívós mint a szíj. Inkább csak belefőzik levesbe az íze végett -ahol felhasználják- de meg nem eszik. Gyakran találni diófán, juharfán, nyárfán, fűzfán. A fának igen kellemetlen élősködője, évek során el is pusztítja azt. Érdekes népies megnevezéseire bukkantam. Bagolygomba. huhugomba, diófacsöpörke, jaszka, piszpiric és még számos. Érdemes utána keresni, mert nagyon érdekes.
Ide helyezek egy idézetet "étvágycsinálónak" a kereséshez:

"A háromszéki magashegyi településen, Kommandón, immár emberemlékezet óta szokás összeállni legényeknek, férfiaknak, s többnyire csoportosan és nagy mennyiségben szedik a bükkösökből (élő és holt fáról egyaránt) a piszpiricet, s főleg savanyúságnak teszik el. Közkedveltnek számít a faluban, s persze tudják, hogy jól meg kell főzni, s csak az a felhasználandó, amelyik még friss, fiatal, könnyen megy belé a kés. Gyakran a helyszínen (ahogy a kései laskagomba esetében is) rögtönöznek megfelelő eszközt a fáról való leverésére, ha magasan termett. Élezett karót készítenek, a fejsze nem hiányozhat, ha „piszpiricésznek”."